Motiváció, feladatok, élmények egy szakmai látogatás előtt

Szakmai látogatáson részt venni az Erasmus+ mobilitások közül a legjobb – szerintem. Mindig is szerettem iskolákat látogatni, bemutató órákat nézni, bepillantani egy-egy intézmény mindennapjaiba, ők hogyan csinálják, összehasonlítani azzal, hogy mi hogyan oldjuk meg, hogyan szervezik ők az életüket, hogyan dekorálnak, milyen a fegyelem, miként oldanak meg hirtelen felmerülő problémákat, stb. Ez a kíváncsiság elengedhetetlen, ha iskolát látogatunk.

Nos, az eleve meglévő kíváncsiságunk kielégítésére a szakmai látogatás, azaz a job shadowing során a helyszínen van öt munkanapunk, de már előtte is egyeztetünk a partneriskolával, azután meg a mobilitás után is elküldhetjük a kérdéseinket. A kapcsolatnak nem kell megszűnnie a munkahét lejárta után.

Az iskolai életbe való betekintés mellett a külföldi utazás is vonzó, ha alaposan felkészülünk az útra. Fárasztó lesz a felkészülés, a kint tartózkodás, a kollégákkal való egyeztetés, de minden perce aranyat ér, évekig fogunk róla beszélni.

A szakmai látogatásra mindenki maga készül fel, sőt maga keres intézményt magának. nagyon ritka, hogy nálunk kopogtatnak, hogy jönnének, mi meg majd menjünk hozzájuk.

Iskolánkban a szakmai látogatásokat egy kicsit háttérbe szorítottuk, úgy is mondhatnám, hogy nem is mentünk sehova, majd a 2021. tanévben három tanárunk ment Spanyolországba, és kettő pedig Németországba utazott. Én ez utóbbi kettő egyike voltam. Ez a bajorországi iskolalátogatás buzdított arra, hogy a 2022-es évben is menjek, ezúttal egy horvátországi iskolába.

A School Education Gateway-en keresztül találtam magamnak partneriskolát. Tetszett, hogy a projektkoordinátor rögtön felajánlotta a segítségét. Ők már régebben részt vesznek az Erasmus+ programban, és az új típusú akkreditációs Erasmus-szal is van már tapasztalatuk, mert náluk nem szűntek meg a mobilitások a 2020-21-es tanévben a covid járvány miatt.

Megvolt tehát a kapcsolatfelvétel, a bemutatkozó levélváltás, majd egyeztettük a munkatervet, az időpontot. A látogatás időpontját úgy határoztuk meg, hogy a legkevesebb hiányzást okozza nekem az iskolámban. Így lett az időpont június 3. hete, amikor már csak néhány nap tanítás van a magyar iskolában, de a horvát félnél még javában folyik a munka.

Ezután én folyamatosan tartottam a kapcsolatot a horvát partneriskolával, elkészítettem a dokumentumaimat, és felkészültem a látogatásra: áttanulmányoztam a szakmai látogatás munkatervünkben meghatározott célkitűzéseit, összeállítottam a partneriskolának szóló anyagaimat.

Azután megszerveztem a kiutazásomat (buszjegyrendelés, biztosítás, szállásrendelés). Maszkokat vásároltam, és kinyomtattam az európai uniós covid igazolásomat (ezekre Horvátországban már csak az egészségügyi intézményekben lehet szükség, de sosem lehet tudni, kell-e majd nekem), valamint regisztráltam konzuli védelemre.

Kitöltöttem az Erasmus+ kötelező dokumentumaimat, kinyomtattam és aláírattam az intézményünk vezetőjével. Ezek a dokumentumok kellenek aláíratva mindkét igazgatóval, a részvevővel és a projekt koordinátorunkkal:

-      Grant agreement

-      Learning agreement

-      Learning agreement complement

-      Europass Mobility 

Előkészítettem én még a kötelező egyéni beszámoló űrlapomat, a Participant reportomat is és a szabadszavas beszámolómat is, hogy az út után már csak a tanulási eredményeket kelljen beírnom. A beszámolóírás ugyanis a „nem szeretem” része az útnak. (Lesz még azután egy online visszajelzés is, azaz EU Survey a tanulási eredményekről, de erre előre nem kell készülni. Majd kapom a linket, és kitöltöm.)

Most pedig itt ülök a horvátországi Rovinjban, írom a blogomat, és izgatottan várom a holnapi első munkanapot a Juraj Dobrila Iskolában.

És már eddig is mennyi minden történt...