Egyes útikönyvek szerint a jégkorszaki jég koptattak ki a fjordot, ahol ma a Lim csatorna van. Másutt az olvasható, hogy egy korábbi folyó magasabb vízállása szélesítette a folyótorkolatot, és a folyó vízének helyét, mert a víz eltűnt egy barlangban, a tengervíz foglalta el. Nem is csatorna, ahogy a horvát nevében szerepel. Akárhogy is van csodálatos a víz és a környéke. Csak az odavezető utat tudnám feledni!
Ugyanis Rovinjtól úttalan utakon át jutottunk el a csatornához. Oda és vissza összesen húsz kilométert megtéve, dombra fel dombra le, mert magas dombok fogják közre a csatornát, és sehonnan se nagyon lehet kilátni a vízre, csak egy "kilátópontnak" nevezett kis nyiladékon. Gyalogosan tehát nem érdemes odamenni.
Ajánlani tudom azonban a hajóutat. Rovinjból több hajó is indul a fjordba. Az, amelyre én fizettem be, különböző megállópontokat is ígért, amelyből azután nem minden teljesült. Például a leírással ellentétben a hajó nem vitte el az utasait Vrsarba. Ezt nagyon sajnálom, mert busszal meg nem lehetett eljutni. Vrsarból ugyanis csak reggel jön busz Rovinjba, vagyis nem lehetett volna visszajutni.
Ami viszont nem volt a programban, hogy egy motorcsónak átvitt minket Rovinj egy másik részére, egy másik kikötőbe, és onnan indult végül egy egészen más hajó. Még sose ültem gumi motorcsónakban.
Volt ennek a motorcsónakozásnak egy másik előnye is. Eredetileg az északi kikötőből indult volna a hajó, most meg a gumicsónak levitt minket a déli kikötők egyikébe, vagyis egészen közelről körbehajóztuk az óvárost. Így láttam a "meseházakat" a vízről is.
Végül is ezzel a romantikus fa hajóval mentünk a Lim fjordba:
Indulás után azonnal megkezdődött a vendégek itatása. Grappa, bor, valami pálinka-féle, később ásványvíz és narancslé. Persze a több, mint négy órás út alatt fogyott is rendesen belőlük. Nem csoda, hogy a német középiskolásokból álló csoport, amely a német slágereket kihangosította és kórusban énekelte végül még a korosabb német házaspárokat is táncra sarkallta. A hazafelé út tehát igencsak mulatós hangulatban telt. Ki bánta? Pedig alapból azt gondolom, hogy a német nyelv nem való a slágerekhez.
De még a fjordnál tartok csak:
A régi folyó torkolata 35 kilométer hosszú, a mai "fjord" pedig 10 kilométer, amelyben jelenleg a tengervíz keveredik a mederből feltörő édesvízzel. Osztrigát, kagylókat és halakat tenyésztenek itt a part két oldalán. A többi rész szárazulat, és az országútról látszik, hogy mezőgazdasági művelés folyik rajta.
Elhajóztunk a legvégig, ahol kikötöttünk, majd azután elsétáltunk oda, ahol nulla centiméterre elfogy a víz. Én úgy tudtam, hogy nem szabad benne fürdeni. Pedig jó lett volna, ugyanis a sekély víz jól felmelegedett. (Ekkor még a tengervíz Rovinj körül nagyon hideg volt.) Később azt olvastam, hogy horgászni és búvárkodni tilos, mert természetvédelmi terület.
Volt, aki az éttermeket választotta. Majd vissza a hajóba, és irány a kalózok barlangja. Más leírások szerint Romualdo, a remete lakott itt.
Néhány éve kitakarították a barlangot, büfét és kis kilátót építettek ide, és a látogatók a fák koronája fölötti magasságból nézhetik a panorámát. A belépő egy eurónak megfelelő kuna. Az üzemeltetőnek jobban tetszik a kalóz motívum...
De a látvány lélegzetelállító:
Ja, és miért LIM a neve? A római időkben ez a természetes víz limes, azaz határ volt két tartományrész között.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése