Az iskola, amelynek csak alsó tagozata van

Hétfőn Suzanával Baléban jártunk. Ő minden hétfőn és csütörtökön utazik oda, hogy az ottani maroknyi alsó tagozatos tanulót angol nyelvre tanítsa.

Mindössze három órát láttam, de a Baléba vezető autóúton, az órák előtt a kávézóban, az órák közti szünetekben, valamint a Rovinjba visszavezető úton sok időnk volt beszélgetni. Mondhatni azonnal egymásra hangolódtunk Suzanával. 

Hogy is néz ki az iskola, amelynek mindösszesen 3 osztálya van?

Egy szépen felújított épületben található az a három osztály, amely a rovinji Juraj Dobrila Általános Iskola tagintézménye.

Az épületben van továbbá egy óvoda és egy olasz iskola is. 

Az óvodából a gyermekek jelentkezhetnek a baléi horvát alsó tagozatba, vagy az olasz alsó tagozatba. Azután, amikor befejezték az alsó tagozatot, akkor mennek Rovinjba vagy a Juraj Dobrilába (ez a horvát iskola), vagy a rovinji olasz iskolába.

Amikor majd arra kerül a sor, hogy felsősök lesznek a gyerekek, akkor iskolabusz viszi majd őket a faluból Rovinba és hozza vissza őket a tanulók órarendjéhez igazítva.

Belépve az épületbe igen kedves környezet fogadott. Mindenütt vidám színek, vagány bútorok és dekorációk.

A tantermek sem maradnak el a folyosók mellett. Íme az összevont második és harmadik osztály terme:

A kis elsősök terme, ahol a terem végében egy dobogó is van. Ezt pihenésre és előadásokra lehet használni:

A 4. osztályosok terme:

Az órák kezdetén nincs felállás, nincs köszönés, nem veszik számba a hiányzókat. Csengetés sincs. Megjelenik a tanár, beszállingóznak a gyerekek, még a késők is, és kezdődik az óra.

Általánosságban elmondható, hogy nagyon év végi hangulat volt. Formális oktatást nem láttam. Minden osztályban az év végi zárás folyt. Suzanna, az angoltanárnő a laptopján vizsgálta meg a gyerekek jegyeit, és zárta le őket. A jegyeket a tanulóknak ott az osztályban meg is mondta. 

Érdekessége a mi KRÉTA naplónk horvát megfelelőjének, hogy nem tud átlagot számolni, azt a tanárnak kellett a telefonján kiszámolnia, ha bizonytalan volt. Továbbá minden jegy egyforma értékű. Nincs 200, vagy 300 százalékot érő témazáró vagy röpdolgozat.

A tanártól elvárják, hogy néha szöveges bejegyzést is írjon a tanulóról. Ezeket a mondatokat nem egy legördülő menüből választja ki, hanem maga gépeli be. Ennek megfelelően néha elírás is van benne. Ezt később tudja a tanár javítani. Nem úgy, mint a beírt jegyet. Azt ugyanis csak 24 órán belül tudja megváltoztatni, törölni. Ha később vesz észre egy hibát, akkor az adminisztrációhoz kell fordulnia, hogy vegyék ki a jegyet. 

A képen azt az oldalt látjuk, amelyből Suzanna dolgozott, amikor lezárta a tanulót. A nevét és arcképét kitakarva fotóztuk le az oldalt. A fénykép nagyon hasznos. A táblázatban havi bontásban is megvannak az érdemjegyek, ráadásul az is látszik, hogy melyik készségre kapta az osztályzatot. 

Második osztályban csak két készséget osztályoznak: a beszédet és a hallott szöveg értését.

Harmadiktól ezekhez jön hozzá az írás, azaz három elemből kell osztályozni. 

Az osztályzással végezve a tanárnő az első osztályban egy kicsit összeszedte, hogy mit is tudnak: kérdezte a nevüket, az életkorukat. Amikor azt nem tudták jól angolul, akkor elszámoltak 10-ig. megnevezték a színeket, a kedvenc állataikat, az ételeket, amelyeket szeretnek, és a családtagok neveit.

Végig frontálisan folyt a kérdezés. 

Az óra legvégén Suzana megkérdezte, hogy akarok-e valamit "csinálni" a gyerekekkel. Volt még talán 5-6 perc. Az egyik kedvencemet vetettem be a pantomimet. Elmondtam a gyerekeknek, hogy el fogok játszani egy állatot hang nélkül, nekik pedig ki kell találni, hogy melyik állat az.

Én az elefántot játszottam el, mutatva a hosszú ormányát, majd a gyerekek azokat az állatokat, amelyeket már korábban összeszedtek. A játék végén cukorkákat kaptak tőlem.

A negyedik osztályosoknál Suzana úgy zárta le az év végi jegyeket, hogy közben arra kérte a gyerekeket, hogy engem kérdezgessenek. Két-három tanuló ügyesen kérdezett. Igyekeztem úgy felelni, hogy megismerjék egy kicsit az országunkat is. Kérdeztek arról, hogy hogyan néz ki nálam egy angol óra, mit szoktam reggelizni, van-e kis állatom, a tanulóknak van-e szekrényük az iskolában, hogy hívják az iskolámat, stb.

Ennek az  órának a végén is kaptam alkalmat egy kis játékra. Itt a "Simon Says"-t játszottuk. A tanulók csak akkor teljesítik az utasítást, ha elé mondom, hogy "Simon mondja", azaz "Simon Says". különben kiesnek a játékból. 

Az óra végén itt is osztottam cukrot, de már csak kevés gyereknek, mert elviharzottak. Ahogy az óra elején, úgy a végén sincs semmi lezárás, semmi köszönés. A lelkesebb és tisztelettudóbb gyerekenek így több cukor jutott. 

A tantermek az osztályokhoz tartoznak. A nyelvtanár megy osztályról osztályra. Ha meg éppen nincs órája, akkor a tanáriban ül. Valószínűleg Európa egyik legkisebb tanárijában. Három osztályfőnök tanítónő és egy délutános tanító osztozik rajta, illetve még a hetente kétszer megjelenő nyelvtanárok (angol, olasz és német).

Ez a tanári szoba.

A folyosón fotóztam ezt az elemgyűjtő tartályt. Tetszett, hogy átlátszó az oldala. Jobban motiválhatja az embert arra, hogy ide dobja be a használt elemet, mint a budapesti fém tartály, amely mellett mindenki csak elrohan...

Egy újabb blogban mutatom majd be Bale faluját, amelyet Suzana mutatott meg nekem. Köszönöm az egész délelőttöt, Suzana. 

Ízelítőül egy kép Baléról: